A tűzeseti kár helyreállítására adományaikat a következő számlaszámra utalhatják:
Miskolci Nagyboldogasszony Plébánia 10700086-68597618-51200002

Hírek - Hirdetések

2017-08-18
Szent István király, Magyarország fővédőszentje (A év) - 2017. augusztus 20.
2017-08-11
Évközi 19. vasárnap (A év) - 2017. augusztus 13.
2017-08-04
Urunk színeváltozása (A év) - 2017. augusztus 6.
2017-07-28
Évközi 17. vasárnap (A év) - 2017. július 30.
2017-07-25
Évközi 16. vasárnap (A év) - 2017. július 23.
2017-07-16
Évközi 15. vasárnap (A év) - 2017. július 16.
2017-07-07
Évközi 14. vasárnap (A év) - 2017. július 9.

Kelemen Didák

I Konferencia - Veritatem facere in caritate

I KONFERENCIA - VERITATEM FACERE IN CARITATE

„Mltsgos Házához tartozandó Úri Compániájával Nagyságodat alázatoson invitálom s kérem is, hogy azon Sz. napot [...] nagyobb ájtatosságnak okáért maga Mltsgos Praesentiájával condecorálni méltóztassék.”

(Fr. Didacus Kelemen)

 Kelemen Didák csodás élete és működése

Konferencia - Miskolc, 2008. április 17–18.

A konferencia helyszíne:

MTA Miskolci Területi Bizottsága díszterme (Miskolc, Erzsébet tér 3.)

 Rendezők:

Miskolci Egyetem, Magyar Nyelv és Irodalomtudományi Intézet

MTA Miskolci Területi Bizottsága Nyelv- és Irodalomtudományi szakbizottság

Minorita Rendtartomány

 Az esemény védnökei:

Dr. Ternyák Csaba egri érsek

Német László SVD a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára

Dr. Surján László a KDNP alelnöke, az Európai Parlament képviselője

Dr. Ódor Ferenc a B.-A.-Z. megyei közgyűlés elnöke

 

A KONFERENCIA PROGRAMJA

2008. ÁPRILIS 17. CSÜTÖRTÖK

   9:30–10:30 – Előadók regisztrálása

 10:30–11:00 – A konferenciát a védnökök köszöntik

 11:00–12:40 – I. ülésszak

Elnök: Kecskeméti Gábor

 Boda László: Ki a boldog, ki a szent?

Fülöp Ákos: Az Isten küldött szentjánosbogárnak: P. Kelemen Didák minorita

szerzetes nyomában

Fr. Bogdan Adamczyk OFMConv: Az oltár teológiája P. Kelemen Didák

miskolci beszédének fényében

Dobos Marianne: Dünamisz, azaz a Szeretet „hatalom nélküli” hatalma

Kelemen Didák atya életében

Fr. Varga Imre Kapisztrán OFM: Szent Ferenc Porziuncula-élménye

 12:40–14:20 – Ebéd

 14:20–16:00 – II. ülésszak

Elnök: Tüskés Gábor

 Tasi Réka: Az affektusok retorikája és Kelemen Didák prédikációi

Maczák Ibolya: Úrnapi tanítások (Kelemen Didák prédikációi az Oltáriszentségről)

Kecskeméti Gábor: Rettenetes utolsó szempillantás

Kernács Dorottya: Kelemen Didák műveinek helye a jezsuita könyvkiadásban

Kilián István: A minorita színjáték a 18. században

 16:00–16:30 – Szünet

 16:30–18:10 – III. ülésszak

Elnök: Borsodi Csaba

 Szatlóczkyné Gajdóczki Zsuzsanna: Pax et bonum! A szó és tett

ekvivalenciája: A Logosz-Ember – Kelemen Didák P. emlékére

Siposné Majtényi Andrea: Kelemen Didák, azaz ne mondd, tedd!

Fr. Kiss István Didák OFM: Kelemen Didák ferencessége

Lubinszki Mária: A „jóság fenomenológiája” – reflexiók Kelemen Didák

munkásságához

Felszeghi Sára: „…ő fölkereste a baj fészkeit…” (Kelemen Didák a pestis idején)

 19:00 – Szentmise a Minorita templomban (imádság Kelemen Didák sírjánál)

A szentmise után szerény vacsora (a kertben vagy a hittanteremben), Fr. Kalna Zsolt OFMConv tartományfőnök üdvözli a vendégeket.

 2008. ÁPRILIS 18. PÉNTEK

 7:00 – szentmise a Minorita templomban

 8:30–10:10 IV. ülésszak

Elnök: Pál József

 

Horváth Zita: Magyarország Kelemen Didák korában

Fazekas Csaba: Felekezeti arányváltozások a 18. századi Magyarországon

Gyulai Éva: Kelemen Didák és a Károlyiak

Ö. Kovács József: Az erőszak történelmi tapasztalata

Csíki Tamás: Mítoszteremtés – történetírói módra: Takáts Sándor és Ballagi

Aladár Kelemen Didák-képe

10:10–10:40 – szünet

 10:40–12:20 – V. ülésszak

Elnök: Bosák Nándor

 Borsodi Csaba: A magyarországi ferencesség történetének forrásanyaga (Levéltári irategyüttesek)

Csavar Tibor: Hogyan él Didák atya emléke szülőföldjén?

Horváth János: Minoriták Nyírbátorban és Kelemen Didák

Rutkai-Órás Enikő: Kelemen Didák és a pestis

Németh Gergely: A Fráter György Katolikus Gimnázium története

 12:20–13:30 – Ebéd

 13:30-tól – VI. ülésszak

Elnök: Fazekas Csaba

 Pál József: Témák, motívumok, módszerek Kelemen Didák Buza fejek című

prédikációgyűjteményében

Fr. Kálmán Peregrin OFM: A katolikus főúri eszmény megjelenése Károlyi Sándor temetési beszédében

Mercs István: A Pázmány-szövegek egyik felhasználási lehetősége Kelemen Didák és Bernárd Pál munkáiban – Helmeczi Komoróczi István és Szathmári

Paksi Mihály vitája Pázmány Péterrel?!

Szigeti Jenő: Imádságos könyvek – ponyván

Halász Krisztina: „… valamit ember az isteni szolgálatban cselekszik…” Közelítések Pázmány Péter és Kelemen Didák argumentációs készleteinek bemutatásához

Zárszó:

 Patkó Gyula, rektor, ME

Fazekas Csaba, dékán, ME BTK

Kabdebó Lóránt, elnök, MTA Miskolci Területi Bizottsága Nyelv- és Irodalomtudományi Szakbizottság                    

„VERITATEM FACERE IN CARITATE” – Konferencia köszöntései

Április 17-18. között a MTA Miskolci Területi Bizottsága dísztermében tudományos konferencia megrendezésére került sor „Veritatem Facere in Caritate Kelemen Didák csodás élete és működése” címmel, melyről a következő számban részletesen beszámolunk. Itt közöljük az egyházi méltóságok konferencia-köszöntéseit.

* * * * *

Első szavam a gratuláció kifejezése azért a nagyszerű kezdeményezésért, hogy Kelemen Didákról tudományos konferenciát rendeznek a Miskolci Egyetem, a MTA Miskolci Területi Bizottsága és a Minorita Rendtartomány szervezésében. Egy tudományos konferencia kiválóan alkalmas arra, hogy a tudományos világ, és minden érdeklődő számára közelebb hozza ezt a rendkívüli minorita atyát, akinek személye és életműve nemcsak kortársait, hanem a következő korokat is ámulatba ejtette.

Készséggel fogadtam el a megtisztelő felkérést, hogy védnöke legyek ennek a jeles rendezvények. Őszintén sajnálom, hogy nem áll módomban személyesen bekapcsolódni a konferencia tudományos részébe. Fontosnak tartom azonban, hogy e sorok által szóljak Önökhöz, és köszöntsem a tudományos konferencia szervezőit, előadóit és résztvevőit.

Szeretném biztosítani Önöket arról, hogy engem, mint az Egri Főegyházmegye érsekét nagy örömmel és bizalommal tölt el az a tudat, hogy sokan vannak Miskolcon és a Főegyházmegyében olyanok, akik Kelemen Didák életművét ismerik és ápolják, tiszteletét pedig átadják a következő generációknak. A konferencia programját tanulmányozva látszik, hogy milyen gazdag az a hozzájárulás, amelyet ez a konferencia a Kelemen Didák életművének kutatásában jelent. Így továbbra is elevenen él bennünk a remény, hogy egy napon a Katolikus Egyház hivatalosan is elismeri ennek a neves szerzetesnek életszentségét, és a szentek sorába iktatja.

Azt kívánom a különféle szaktudományok képviselőinek és a konferencia résztvevőinek, hogy ez a konferencia adjon új lendületet munkájukhoz és Kelemen Didák szentté avatási ügyéhez!

Tisztelettel küldöm köszöntésemet és munkájukra Isten áldását kérem

Dr. Ternyák Csaba, egri érsek

* * * * *

Köszönöm szépen az áprilisi konferenciára szóló meghívót Korábban elvállalt egyházmegyei kötelezettségeim miatt nem tudok személyesen jelen lenni a találkozón. Kívánom, hogy Kelemen Didák, szülőföldem apostolának lelkülete segítse a rend tagjait munkájukban.

Dr. Veres András, szombathelyi megyéspüspök

* * * * *

A történelemben mindig is voltak korokat meghatározó és szolgáló egyéniségek. E személyek megtartották az embereket egy kipróbált értékrendben, vagy ha eszményképeik elvesztek, akkor felélesztették a jót és a helyeset.

A török idő alatt e szolgálatban jelentős szerepet vállaltak a ferencesek, akik akkor kapták meg a „barát” elnevezést. A hódoltság idejének kiűzési évében, amikor Khalenbergnél (Bécs) eldőlt a csata, született P. Kelemen Didák OFMConv. A török kiűzése utáni szabadságharc és polgárháború idején kimagasló szolgálatot teljesített Didák testvér. Az ország újra benépesítését keresztény értékek tudatosításával mozdította elő. Felebaráti szeretete a pestis járvány idején is kiemelkedően mutatkozott meg.

Nagyra értékelem Kelemen Didák testvérhez kapcsolódó konferenciájukat, és szeretném kifejezni köszönetemet és elismerésemet a konferencia rendezői felé.

A mai magyar pluralista zűrzavarban nagy jelentőségű hiteles személyek felmutatása. A múlt ismerete erőt ad a jelenben és fénysugarat gyújt a jövőnek.

A jó Isten áldása legyen a konferencián!

Mayer Mihály, pécsi megyéspüspök

* * * * *

Köszönöm a Fr. Kelemen Didák születésének 325. és pappá szentelésének 300. évfordulója alkalmából Miskolcon rendezendő konferenciára szóló meghívást, P. Monay Ferenc és Dr. Csák Alajos Cirjék atyák a Felső-Tiszavidék apostolának csodálatos életéről és működéséről írott műveit.

Tisztelettel és szeretettel üdvözlöm a konferencia védnökeit, kuratóriumát, előadóit és mindazokat, akik részvételükkel is szolgálni kívánják, hogy Kelemen Didák minorita atya Istennek és a legelhagyottabbaknak szentelt áldozatos életének emlékét az Egyház kincsei között hordozza hazánkon belül és határainkon túl. Isten különös kegyelméből a magyar egyház gazdagnak mondhatja magát, története szent emberek és asszonyok egész sorának örvendezhet. Ezek közé tartozik az Erdélyben született Didák atya, aki apostoli munkájával nem csak az elesettek és a pestisbetegek atyja volt, hanem félelem nélkül és fáradhatatlanul végezte térítő munkáját is, nehézségek közepette és ellenséges környezetben.

Nagy öröm számomra, hogy a konferencia azt tűzte ki célul, hogy felragyogtassa Kelemen Didák atya emlékét és az ott elhangzó értékes szavak további lendületet adjanak az Isten alázatos és szentéletű szolgája a kanonizált szentek közé emelésére irányuló kérésnek.

Kívánok mindannyiuknak hitünk, hazánk és az egész magyarság számára gyümölcsöt hozó, értékes, szép együttlétet.

Imádsággal és nagyrabecsüléssel:

            Bíró László, püspök, rektor

* * * * *

Megkaptam a megtisztelő meghívást a Konferenciára. Nagyon örvendek neki, mert Didák atya Székelyföld szülöttje és működése kezdetén egész Erdélyt, a Partiumot és a Bánságot is bejárta, mielőtt a Nyírségben telepedett volna le.

Sajnálattal kell azonban közölnöm, hogy a Konferencián nem tudok részt venni, mert éppen azokban a napokban a RENOVABIS meghívására Németországban kell a Kelet-Európai pünkösdi országos gyűjtésnél szerepelnem. Kérem megértésüket. Kegyelemteljes húsvéti ünnepeket kívánok tisztelettel és sok szeretettel

Jakubinyi György, gyulafehérvári érsek

* * * * *

Köszönettel vettem március 11-én kelt levelét, amelyben meghív Kelemen Didák születése 325-ik és pappá szentelése 300-ik évfordulójára. Sajnos ebben az időben már előjegyzésem van, így nem tudok részt venni a konferencián.

Meghívásukat ismételten megköszönve, maradok tisztelettel,

Schönberger Jenő, szatmárnémeti megyéspüspök

* * * * *

Köszönöm szépen a meghívást a Kelemen Didák konferenciára és a megtisztelő felkérést előadás tartására. Az említett héten azonban éppen külföldi vendégeket fogadunk, ezért sajnos nem tudok eleget tenni a meghívásnak.

Munkájukhoz Isten áldását kívánom!

Majnek Antal, munkácsi megyéspüspök

 

Az oltár teológiája P. KELEMEN DIDÁK miskolci beszédének fényében

Bevezetés

A XVIII. század 20-as éveiben Miskolcon mindössze 5 nemes és 4 nem nemes katolikus család élt. A város területén nem volt katolikus templom. 1725-ben az éppen átutazóban lévő Kelemen Didákot megrendítette a katolikusok sanyarú sorsa, amely arra késztette, hogy az év március 15-én beadványt intézzen Borsod megye vezetőségéhez, hogy a Minorita Rend kolostort és templomot építsen.[1] Erre a célra kérte el a Tetemvár aljában romokban levő ősi Mária templom helyét.

 1. A Nagyboldogasszony templom építése.

1729-ben a Nagyboldogasszony templom építkezésének a kezdete és a régi templom romjainak a feltárása esemény volt a miskolciak életében. De ugyanígy esemény volt az új templom alapkőletétele, majd a használatbavétele, az oltárkő megszentelése, és végül az első ünnepi szentmise.

 2. Az oltár felszentelése

1736. augusztus 1-jén Ft. Gróf Erdődy Antal Gábor egri püspök a főoltár oltárkövét ünnepélyesen megáldotta és fölszentelte. Abban az évben augusztus 15-én, a Boldogságos Szűz Mária mennybevitelének az ünnepén első alkalommal tartották az égi pártfogó búcsúünnepét az új szentélyben. Az ünnepi szentmisét a város plébánosa, Ft. Deák Ferenc úr tartotta, az egri káptalan választott kanonokja.

Mindkét alkalommal P. Kelemen Didák tartotta az ünnepélyes szentbeszédet, mely hitszónoki tehetségét árulja el. Előadásom alapjául a konszekráció alkalmával tartott szentbeszéd szolgál, melyben P. Kelemen Didák kitért az áldozati oltár szerepére, de ugyanakkor tanított az áldozatbemutatásból fakadó feladatokra, és a szentek helyes tiszteletére.

 3. Az oltár rendeltetése

Az oltár kifejezést legtöbben a latin altare szóból származtatják, ami azt jelenti elégetni, mivel ez volt az égő áldozat helye. Az oltár, amely körül az Egyház az Eucharisztia ünneplésére összegyűl, a megváltás misztériumának két oldalát mutatja meg: az áldozati oltárt és az Úr asztalát. A keresztény felfogásban az oltár magának Krisztusnak szimbóluma, aki jelen van hívei körében, mint az értünk fölajánlott áldozat és a nekünk önmagát ajándékozó mennyei eledel. „Mi más Krisztus oltára, mint Krisztus testének képe?” - mondja Szent Ambrus, és másutt: „Az oltár a test képe, és Krisztus teste van az oltáron.”[2]

a) Az áldozat bemutatása

Hitünk egyik sarokpontja az, hogy az eucharisztia bemutatása valódi áldozati cselekmény. A kereszténység egyetlen áldozatot ismer el: Jézus Krisztus kálváriai keresztáldozatát. Az eucharisztia nem új áldozat, hanem a történelem egy meghatározott pillanatában történő egyetlen véres áldozatnak itt és most vér nélkül való megjelenítése. A Tridenti Zsinat tanítása szerint a szentmise nem csak ráemlékezés az akkori eseményre, hanem valóságos megjelenítés, amely a híveket részesíti a megváltás gyümölcseiben.

Isten Szolgája P. Kelemen Didák az oltár konszekrálásánál mondott beszédében röviden az áldozat lényegét határozza meg: ,,Az áldozat oly tisztelet, mely Istennel egyebet senkit nem illet, azért írja Szent Ágoston, hogy soha oly ember nem volt, ki annak áldozott volna, kit Istennek nem tartott...”[3]

Továbbá az áldozat jelentőségét állapítja meg, mondván:

,,Édes Atyám-fiai, minden keresztény embernél bizonyos az, hogy Krisztus nem azért jött e világra, hogy az isteni tisztelet apadna, és megfosztatnék Isten az őhozzá illendő szolgálattól; hanem inkább, hogy terjedne és öregbednék az Isten tisztelet”.  Végül így folytatja: ,,Tehát a keresztények között igaz és tulajdon áldozatoknak kell lenni, mellyel Isten tiszteltessék, mert ahol új Testamentom rendeltetett, áldozatnak kellett ott lenni: a vég Vacsorán új Testamentom rendeltetett, azért áldozatnak kell lenni.”[4]

Prédikációjában Didák atya a szentmiséről beszélve Szent Pálnak a zsidókhoz írt levele alapján a törvény, a papság és az áldozat viszonyát és jelentőségét így emeli ki: ,,A Mise az Úr Jézus Krisztus testének és drágalátos szent vérének áldozata, mely rendeltetett Krisztus Urunktól az ő kínszenvedésének emlékezetére, bűneink kitisztulására, az Isten haragjának megengesztelésére.”[5]

Az Utolsó Vacsora emlékét idézi fel hallgatói előtt, rámutatva a papság alapítására: ,,Akkor rendelé az új Testamentomnak papjaivá az ő tanítványait, és megparancsolá nekik és őutánuk a papságban következőknek ahogyan Lukács evangélistánál találjuk, hogy Hoc facite in meam commemorationem.”[6]

A szentmise titkát bibliai kifejezésekkel magyarázza. A Mise zsidó nyelven Missah, a Szentírás magyarázata szerint jó akarat szerint való ajándék, melyről az Ószövetségben a Törvényhozó így ír: „és akkor üld meg a hetek ünnepét az Úrnak, a te Istenednek kezed önkéntes ajándékával, amelyet az Úrnak a te Istenednek áldásához képest kell bemutatnod.” /Mtör 16,10/ Hiszen Krisztus is saját akaratából áldozta önmagát érettük mely újra meg újra jelenvalóvá válik az oltáron, ahogyan a prófétánál olvassuk: „Megkínozták, és alázatos volt, nem nyitotta ki száját; mint a bárány, melyet leölésre visznek, és mint a juh, mely nyírói előtt elnémul, nem nyitotta ki száját.” /Iz 53,7/ Erről a titokról Didák atya e szavakkal szól: „Ez azért oly szent áldozat, amelyben legdrágább Isten ajándéka; viszontag Istennek bémutattatik és feláldozattatik az Istenünk fő uraságának megvallására, ajándékinak meghálálására, kérésinknek meghallgattatására, bűneink bocsánatára. Azért az a szent áldozat mutattatik bé a szent oltáron, hogy a keresztfán Krisztus megérdemlett kincse reánk terjedjen és tulajdonunkká légyen.”[7]

Didák atya a szentmiseáldozat értékét nagy lelkesedéssel mutatja be kiemelve a papi méltóságot is, mely hasonlóságot mutat Assisi Szent Ferencnek az Oltáriszentség iránti tiszteletével:

,,Ha a szeretetnek tüzét, mellyel kezdetitől fogva a világ végéig égnek a szentek, mind egybefűzöd; ha mindnyájoknak jóságos cselekedeteiket egybefogod; ha a mártiroknak szenvedésüket; confessoroknak, pátriárcháknak, prófétáknak, szerzeteseknek, remetéknek, akik magokat böjtölésekkel, éjszakai vigyázásokkal, ostorozásokkal, vasláncokkal sanyargatták, éjjeli s nappali könyörgésekbe foglalták, testi kívánságukat megfojtották, mondom; mindezeket egy serpenyőbe tennéd, mégsem érnék fel azt az isteni tiszteletet, kit csak egy szent Mise (akárminémű paptól áldoztassék) foglal magában. Ne lássék senkinek, hogy sokat mondottam, okát adom: mert minden Misében önnönmaga Krisztus nemcsak áldozat, hanem maga a Főpap, ki az áldozatot bémutatja. Annak okáért a Misében kiváltképpen való tiszteletet ád szent Atyjának, mellyel a mi fogyatkozásinkat helyben viszi.”[8]

 Az oltár szükségességét bemutatva a következőképpen beszél: ,,Ennek a titkos, mélységes, makula nélkül való, új Testamentombéli valóságos tiszta szent áldozatnak bémutatására Oltár kívántatik”.[9] Már a pogány népeknél is el volt terjedve az áldozatok bemutatása. Az Ószövetségben Isten a pátriárkáknak és a prófétáknak megparancsolta a bálványok kiirtását és az egy Isten tiszteletére oltár építését. ,,Azért eleitől fogvást – mondja Didák atya – oltárok voltak és a régi templomokban ezer esztendő előtt épített oltárok találtatnak.”[10]

 b) A szentek tisztelete

Kezdetben csak egy oltár volt a templomban. A képek keresztény tisztelete nem áll ellentétben az első parancsolattal, mely megtiltja a bálványok faragását. A Katolikus Egyház katekizmusa arról beszél, hogy "A kép előtt nyilvánított tisztelet az eredetinek szól" és "aki a képet tiszteli, valójában azt a személyt tiszteli, aki rá van festve"[11]. A szent képek tisztelete "tiszteletteljes megbecsülés", és nem imádás, ami egyedül csak Istent illeti.

Kelemen Didák e tekintetben való tanítása kapcsolódik lelkiségéhez, mely szerint nem akarta a más vallásúakat legyőzni, a hibáikat kimutatni, hanem saját hitét és meggyőződését magyarázni. Ő valóban az ökumenikus párbeszéd kezdeményezője.  Didák atya az említet beszédben a képek helyes tiszteletét a következőképpen magyarázza: ,,Az oltárokon pedig képek is szoktak lenni. Meg kell érteni, hogy nem egy a kép és a bálvány. A bálványnak csinálását az Isten tiltja a tíz Parancsolatban; ezt az Úr Istennek e földön vitézkedő Anya-szent egyháza is erősen tiltja. Sok ezer mártírok vannak az egyedül igaz Római Anya-szent egyházból, kik a bálványok nem imádásáért, elfogyatásáért és a pogány nemzetségek közül való eltörléséért mártíromságot szenvedtek. De az Isten tiszteletire való képeket csinálni, ami neműeket mi tartunk, az Isten ő szent Felsége soha nem tiltotta, hanem akarta, kívánta, sőt parancsolta Mózesnek, és Salamon is a Templomnak minden falain környös-körül kerubimokat csináltata és külömb külömbféle képeket.''[12]

,,... De ezeket senki nem imádja, mert azt hisszük, hogy a képekben semmi isteni méltóság, semmi erő és tehetség nincsen, semmit azoktól nem kell kérni és várni; hanem a képeket emlékeztetésre tartjuk, hogy ne csak füllel halljuk, hanem ha lehet, mindenütt szemünk eleibe ütközzék a mi Urunk jótéteményének s szentek példájának emlékezete, azonkívül a templomoknak is ékességekre.”[13]

 

c) A miskolci Nagyboldogasszony templom oltára

A beszéd utolsó részében a miskolci Minorita Templom főoltárának témájáról szól, bemutatva a Mennybevitt Szent Szűz alakját. Valójában elmerül benne és sugárzik szavaiból az Isten Anyja iránti tiszteletet és hódolat. Szavaim helyett szólaltassuk meg ő magát.

,,Mint ezen oltáron látjátok középen: mennybe angyalok éneklésivel dicsőségesen felvitetett Boldogságos Szűz Mária, Isten Anyjának képét, körül az apostolok képeit, ezek emlékezetre valók, senki ezeket nem imádja, hanem arra emlékeztetnek, hogy midőn a Boldogságos Szűz elaludt az Úrban, e világon elszéledett apostolokat azon órában Isten ő Szentfelsége mind odahozta, s minek utána angyalok éneklésivel eltemették, azután harmadnapra érkezett Szent Tamás apostol, kinek megjelentvén az apostolok, hogy szent Asszonyukat eltemették, azt mondá: Hova tettétek, mert nem hiszem, ha szemeimmel nem látom, s felnyitván a szent koporsót, nem találák az Isten Anyjának szent testét; hanem üresen a szent koporsót. S megjelenté Isten ő Szentfelsége, hogy testestül-lelkestül (!!) vitetett mennyországba, mert azon makula nélkül való szent testet, melynek tiszta véréből emberi testet vett fel magára a Fiú Isten, és kilenc hónapig a benne lakó Istent hordozta, nem engedé Isten, hogy rothadást szenvedne, hanem szent angyali által dicsőségesen felvitelé mennybe s megdicsőíté; s valamint Urunk feltámadásának bizonyságára Szent Tamást választá az Úr Isten, úgy a Boldogságos Szent Szűz mennybe való felvitelének Szent Tamás lőn bizonysága.''[14]

 Befejezés

Végezetül az ünnepi szónok közös könyörgésre buzdítja a szertartáson résztvevőket, hogy imádkozzanak érdemes főpásztorukért:

,,Kérjük azért az Úr Istent, ő szent Felségét, hogy mind ezen oltár szentelésére, mind többekre, segélje maga szent nevének dicsőségére. Nincs már egyéb hátra, hanem amit cselekedék az Isten népe, mikor új oltárt építe, s azt megszentelvén, áldozatot mutatának bé az Istennek, orcájára borula az egész nép, és imádkozának és áldák azt mennyben, aki megszerencséltette őket. Borúljunk le mi is itten az Oltáriszentségben elrejtett igaz Istennek szent színe előtt, áldjuk mindnyájan az ő hozzánk mutatott megfoghatatlan jóvoltát...”[15]

Kelemen Didák hozzáértése, biztos teológiai tudása, az idézet beszédben található témák és buzdítások gazdag kifejező erőre mutatnak, amely nemcsak a katolikus hívekhez fordul, hanem a másvallásúakkal is párbeszédet folytat.

 Bogdan Adamczyk OFM Conv

 


[1] SOÓS Imre: Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése. Budapest, Szent István Társulat, 1985. 136

[2] A katolikus egyház katekizmusa. Budapest, Szent István Társulat, 1994. 289 (1383§)

[3] RÁKOS B. Raymund: Ugye, atyafiak­?! Isten Szolgája P. Kelemen Didák, OFMConv élete (1683-1744). Róma, Agiografiche, 1975. 620.

[4] RÁKOS 1975. 621.

[5] RÁKOS 1975. 621.

[6] RÁKOS 1975. 621.

[7] RÁKOS 1975. 622.

[8] RÁKOS 1975. 622.

[9] RÁKOS 1975. 626.

[10] RÁKOS 1975. 626.

[11] A katolikus egyház katekizmusa 1994, 427 (2132§)

[12] RÁKOS 1975. 626.

[13] RÁKOS 1975. 627.

[14] RÁKOS 1975. 627.

[15] RÁKOS 1975. 630.

„VERITATEM FACERE IN CARITATE” - konferenciáról

2008. április 17-18. között került megrendezésre a MTA miskolci dísztermében a „Veritate facere in caritate” Kelemen Didák csodás élete és működése című konferencia. A jelenlevőket először prof. Kabdebó Lóránt, üdvözölte, majd az egyházi és világi védnökök köszöntötték a konferenciát. Németh László SVD, MPK titkára köszöntőjében összehasonlította a Kelemen Didák korabeli Magyarországot a miénkkel, dr. Surján László, Európa parlamenti képviselő hangsúlyozta, hogy Kelemen Didák feladata az volt, hogy építkezzen a romokon, Dr. Ódor Ferenc, a BAZ elnöke Kelemen Didák szerepét hangsúlyozta Miskolc fejlődésében.

Két nap alatt 6 ülésszakon a konferencia résztvevői 30 előadást hallgathattak meg. Az előadások, az előadók nagy érdeklődése miatt, csak 20 perc hosszúságúak lehettek. A konferencia célja, hogy felelevenítse Kelemen Didák korát, jeles egyéniségét, ezzel elősegítve boldoggá avatási perének folyamatát.

Az előadásokat tematikájuk alapján történelmi, lelkiségi, textológiai szempontok szerint csoportosíthatjuk.

Kelemen Didák kora ellentétek és nehézségekkel teli korszak volt, háborúk, elnyomás, üldöztetés, járványok, szegénység. Horváth Zita mutatta be az 1683-1744 közötti Magyarország történelmi hátterét, amikor is a törökök alóli felszabadulást az Osztrák Birodalomba való beolvasztási törekvés követett. Az országban vallási megosztottság is uralkodott, katolikusok-protestánsok, amint arról Szigeti Jenő elődadásában hallhattuk, hiszen a lengyel és szlovén példával ellentétben a magyarországi protestánsok nem tértek vissza a katolikus hitre. Megrázó volt a mai kor embere számára szinte elfelejtett betegségről, a pestisről szóló két előadás.

A textológiai előadások alapjául Kelemen Didák gazdag irodalmi munkásága szolgált, hiszen számos prédikációja, halotti beszéde jelent meg nyomtatásban is. Művei főként a kassai jezsuita nyomdában láttak napvilágot.  

A lelkiségi előadások közül különösen megható volt Varga Kapisztran atya Porciunkula élménye, valamint Kiss Didák testvér előadása, aki Didák atyára vonatkoztatva, hivatásáról és szerzetességéről tett tanúságot.

A konferencia csúcspontja az első nap estéjén bemutatott szentmise volt, melyet dr. Ternyák Csaba, egri érsek úr celebrált a zsúfolásig megtelt Minorita Templomban. Homiliájában kiemelte, hogy Kelemen Didák feladata az volt, hogy a romokon építkezzen, a káoszból rendet teremtsen, a háborúból békét. A szentmisét követően Kelemen Didák sírjánál imádkoztak a jelenlevők, hogy mihamarabb a szentek sorában tisztelhessék.

Horváth Andrea

 

miskolc.minorita.hu | 2014 © Minden jog fenntartva!
kövessen minket!
Miskolci Minorita Plébánia
3525 Miskolc
Hősök tere 5.
Email: minorita-miskolc@freemail.hu