Pax et Bonum!

Hírek - Hirdetések

2019-03-16
Nagyböjt 2. vasárnapja (C. év) - 2019. március 17.
2019-03-09
Nagyböjt 1. vasárnapja (C. év) - 2019. március 10.
2019-03-03
Évközi 8. vasárnap (C. év) - 2019. március 3.
2019-02-24
Évközi 7. vasárnap (C. év) - 2019. február 24.
2019-02-17
Évközi 6. vasárnap (C. év) - 2019. február 17.
2019-02-10
Évközi 5. vasárnap (C. év) - 2019. február 10.
2019-02-01
Évközi 4. vasárnap (C. év) - 2019. február 3.

SZENT FERENC STIGMÁI

1224 szeptemberében Szent Ferenc néhány társával, köztük Leóval és Angelóval, elvonult egy negyvennapos lelkigyakorlatra a La Verna-hegyre, arra a magányos helyre Toscanában, amelyet Orlando herceg 11 évvel azelőtt bocsátott a rendelkezésére. Valamikor a kereszt felmagasztalásának ünnepe környékén (szeptember 14.), Ferenc - imájába mélyedve - víziót látott: egy hatszárnyú angyalt a feje fölött, szárnyaival egy kereszthez szögezve.


Bonaventura a Szent Ferenc nagyobbik legendája c. művében a következőket írja: Ferenc „örült, amiért Krisztus egy Szeráf képében kegyesen letekintett rá, de amiatt, hogy egy kereszthez volt szegezve, a szánakozó fájdalom kardként járta át lelkét”. Ferenc hosszan meditált ezen a látomáson. Végül megértette, hogy ő maga „teljesen át fog alakulni a keresztre feszített Krisztus hasonmásává”. És ez nem az egész életében hőn áhított mártíromságon keresztül fog történni, „hanem lelkének felgerjesztése által”.
A látomás eltűnése után „szívében csodálatos tűz maradt, húsában pedig nem kevésbé csodálatos hasonló jelek”. (Bonaventura) Ferenc testén azonnal megjelentek a krisztusi sebhelyek, mindkét kézfején, lábfején és egy az oldalán, amelyek élete végéig olykor vérezni kezdtek.

Ferenc és követői számára nyilvánvalóan a jelek voltak a végső bizonyítékok arra, hogy Ferenc Krisztus példáját követi. Ferenc eleinte megpróbálta elrejteni a jeleket még legközelebbi követői elől is, amikor azonban megbetegedett és ápolásra szorult, akaratlanul is észrevették a vérző sebhelyeket. A folytonos kérdezősködésre végül beadta a derekát és elmondta, mi történt. Mindazonáltal ragaszkodott ahhoz, hogy amennyire lehet, tartsák titokban. „Habár megpróbálta elrejteni a mezőn talált kincset - írja Bonaventura -, nem akadályozhatta meg, hogy egyesek meglássák a kezén és lábán lévő stigmákat, pedig kezét folyton takargatta és a lábán onnantól kezdve mindig cipőt viselt.”

Haláláig mintegy ötven testvér, valamint számos világi követője látta és érintette a sebhelyeket. Celanói Tamás élénk részletességgel jellemzi azokat: „A szegek feje a tenyereken és a lábfejek felső részén domborodott, hegyük pedig az átellenes oldalon nyúlt ki, és egy húsdarabocska a szegek erősen visszagörbített hegyére emlékeztetően szemmel láthatólag kiemelkedett környezetéből.”

Szent Bonaventura számára a stigmák beteljesítették azt az egyháznak szentelt életet, amely egy feszület előtti megvilágosodással kezdődött, célja pedig Krisztus példájának imitálása volt. Az ő megfogalmazásában: „Mivel Krisztus keresztje, melyet felajánlottak neked és Te azt el is fogadtad megváltásod elején, és attól a pillanattól kezdve folyamatosan cipelted leginkább bizonyított életed során ... megmutatja teljes világossággal és bizonyossággal, hogy végül elérted az evangéliumi tökéletesség csúcsát.”
Mark Galli
miskolc.minorita.hu | 2014 © Minden jog fenntartva!
kövessen minket!
Miskolci Nagyboldogasszony Plébánia
3525 Miskolc
Kelemen Didák utca 3.
Email: minorita-miskolc@freemail.hu