A tűzeseti kár helyreállítására adományaikat a következő számlaszámra utalhatják:
Miskolci Nagyboldogasszony Plébánia 10700086-68597618-51200002

Hírek - Hirdetések

2018-11-05
Évközi 31. vasárnap (B év) - 2018. november 4.
2018-10-27
Évközi 30. vasárnap (B év) - 2018. október 28.
2018-10-25
Évközi 29. vasárnap (B év) - 2018. október 21.
2018-10-15
Évközi 28. vasárnap (B év) - 2018. október 14.
2018-10-07
Évközi 27. vasárnap (B év) - 2018. október 7.
2018-09-29
Évközi 26. vasárnap, Szentírás vasárnapja (B év) - 2018. szeptember 30.
2018-09-21
Évközi 25. vasárnap (B év) - 2018. szeptember 23.

HIVATÁSOK VASÁRNAPJA

Húsvét 4. vasárnapján Krisztus, a Jó Pásztor áll előttünk. Ő „csendes vizekhez vezet minket, ahol megpihenhetünk, felüdíti lelkünket, és az igazság útján vezet minket” (23. Zsoltár). „Ő nem követett el bűnt, szájában nem volt álnokság” (1Pét2, 22). Ő az a kő, amelyet, ti, az építők elvetettetek, és szegletkővé vált. És senki másban nincs üdvösség, mert nem adatott az embereknek az ég alatt más név, amelyben üdvözülhetnének” (ApCsel 4, 11 – 12).


Ő, a Feltámadott velünk marad egészen a világ végéig a földi emberi utakon és a történelem csavaros ösvényein. Nem hagy minket egyedül, nem hagy minket magunkra, hanem együttműködésre hív. Néven szólít, hogy az Általa kiválasztottak folytassák az Ő üdvözítő művét az Isten Igéje és a szentségek szolgálata által. Ezen a napon az Egyház azért imádkozik, hogy a papi és a szerzetesi élet útjára meghívottak pozitív választ adjanak a meghívásra. Jézus, úgy, amint a Tizenkettőt is hívta, úgy hívja ma is az embert és mondja: Jöjj, és kövess Engem! A Tizenkettő listája nem zárult be, ezen a listán számodra is van egy hely!

„Én vagyok a jó pásztor” - mondja Jézus, és megkülönbözteti magát a bérestől, aki nem tud áldozatot hozni a juhokért. A béres csak béres: hiányzik belőle a belső azonosulás a feladatával. A jó pásztor élete a juhoké: összeforr velük, a szívébe zárja őket - olyannyira, hogy fontosabbá lesznek, mint saját maga.
A béres csak kicsit él: annyira leköti a maga érdekeiért, a maga boldogságáért, a saját életéért való aggodalom, hogy áldozatát a juhokért kiméri. Szüntelenül figyeli, nem sodorják-e veszélybe boldogságát a feladatával járó áldozatok. A béres nem éli, hanem őrizgeti az életét. A béres sóhajtozva szeret, ezért áldozata rossz ízű: tele van szemrehányással, önsajnálattal. A jó pásztor valóban él: annyira szeret, hogy megfeledkezik magáról. Úgy betölti az élet, hogy észre sem veszi: odaadta az életét. A jó pásztor áldozatának jó íze van: tele van életkedvvel, a szeretet örömével, az odaadás vágyával. A jó pásztor szeret szeretni.
Az egyik falu 17. századi fatemplomában a szószék alatt el van helyezve egy dombormű, amelyen a Szentháromság látható. A faragó úgy mutatja be a képen az Atyát, mint a világmindenséget fenntartó ősz öregembert. Alatta pedig a Szentlélek látható galamb alakban. Hiányzik azonban a domborműről Krisztus alakja. Ez a faragó Krisztus alakjának a domborművön való meg nem jelenítése ellenére is nagyszerű teológus. Nem faragta ki Krisztus alakját, hiszen az ezen a szószéken az Isten Igéjét hirdető pap személyesíti meg Krisztust minden egyes alkalommal.

Ki a pap? Ki a szerzetes? Ki az apáca? Ki a szerzetestestvér? Ki az a személy, aki e világban az evangéliumi tanácsok szerint él? Különböző válaszokat ismerünk: Isten embere, az Evangélium szolgája. Azonban a pap és a szerzetes is tudja, hogy az Isten hívása ellenére ő is csak ember és Péter apostollal együtt kellene ismételnie: „Uram! Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!” (Lk5, 8). De mégis bízik, és az isteni Mesterre bízza magát, mert tudja, hogy az erő a gyengeségben nyilvánul meg, és Isten sokszor azt választja ki, ami a világ szemében ostobaságnak látszik (v.ö. : 1Kor1, 27). Mindig tudatában van annak, hogy törékeny cserépedényben hordja a hivatás kincsét és ajándékát. Ezért figyelmeztetés számára a Jelenések könyvének kiáltása: „Ó, bár csak hideg lennél vagy meleg!” (Jel3, 15). Nem egyszer rátör a kísértés, hogy gazdag eszközöket keressen az Evangélium hirdetésére, de tudja, hogy a gazdag eszközök után csak a pogányok törik magukat. Neki nem kell gyűjtenie semmit a szükségeseken kívül. És ha valamit birtokol, azt köteles megosztani, mert „mid van, amit nem kaptál?” (1Kor4, 7).

Sokszor az emberek a saját szájízük és ízlésük szerint, a saját aktuális szükségleteik szerint akarják alakítani és formálni a papot és a szerzetest. És nagyon sokszor így is akarják értékelni. Ne vegyetek példát erről a világról! „TE JÖJJ, KÖVESS ENGEM, NE KÖVESD A VILÁG HANGJÁT!”

Az Evangéliumot annak ellenére is hirdetni kell, hogy az ellentét jele a rosszal, a bűnnel, az igazságtalansággal és a sértéssel szemben. Az Evangélium reménységet ad a szegényeknek és a szenvedőknek, s mindazoknak, akik gyengeségük tudatában vannak. Az Evangélium figyelmeztetés mindazoknak, akik beképzelik maguknak, hogy ők tökéletesek és nincs szükségük megtérésre. Nem egyszer fel kell kiáltani Péter apostollal együtt: „Mentsétek meg magatokat ettől a képmutató nemzedéktől!” (ApCsel2, 40)

Jöjj, és kövess! Az aratnivaló sok, a munkás kevés. Kérjétek szüntelenül az aratás Urát. Ne félj követni a Jó Pásztort, mert mindig szükséges leszel és szükség lesz rád, mert rengeteg fájó és összetört szív vár a kegyelemre; sok bűnös vár a megbocsátás és intés szavára; sok beteg vár, hogy rátedd kezed és imádkozz értük; sokan akarják hallani a jóság, a szeretet és a megbocsátás szavát!
György testvér
miskolc.minorita.hu | 2014 © Minden jog fenntartva!
kövessen minket!
Miskolci Nagyboldogasszony Plébánia
3525 Miskolc
Hősök tere 5.
Email: minorita-miskolc@freemail.hu