A tűzeseti kár helyreállítására adományaikat a következő számlaszámra utalhatják:
Miskolci Nagyboldogasszony Plébánia 10700086-68597618-51200002

Hírek - Hirdetések

2018-11-05
Évközi 31. vasárnap (B év) - 2018. november 4.
2018-10-27
Évközi 30. vasárnap (B év) - 2018. október 28.
2018-10-25
Évközi 29. vasárnap (B év) - 2018. október 21.
2018-10-15
Évközi 28. vasárnap (B év) - 2018. október 14.
2018-10-07
Évközi 27. vasárnap (B év) - 2018. október 7.
2018-09-29
Évközi 26. vasárnap, Szentírás vasárnapja (B év) - 2018. szeptember 30.
2018-09-21
Évközi 25. vasárnap (B év) - 2018. szeptember 23.

A FERENCES HABITUS

Az első dolog, ami felkelti valaki figyelmét, amikor egy ferenceshez közeledik, az nem más, mint a habitus. Fontosnak tartom, mivel három család vagyunk és különböző ruhát vagy habitust hordunk, áttekinteni ezen ruhadarab történetét.

Azt, hogy hogyan és miért alakult úgy, hogy nem egyforma a ruhánk, mert ez mindig érdeklődést és kíváncsiságot kelt. Ez talán magyarázatot ad nekünk is, akik egy kicsit ferencesebbnek érezzük magunkat, mint Szent Ferenc. Azért tartom fontosnak ezt az aspektust, mert sokan megkérdeztek: Te milyen rendből vagy? Azt válaszoltam, hogy minorita ferences vagyok. A következő kérdés az volt, hogy a ferencesek nem barna ruhát hordanak? Vessünk egy szempillantást a történelemre.

Ma, senki a ferences rendekből vagy kongregációkból, nem azért ölti magára a ferences habitust, mert kereszt alakú és hamu szürke vagy föld (humusz) színű volt, hanem a karizmáért és Szent Ferenc lelkiségéért. A szín, fehér, fekete vagy gesztenye színű gyapjú anyag keverékének az eredménye.

A két Regula és a biográfusok inkább a habitus egyszerűségét emelik ki, s nem különösebben foglalkoznak a ruha színével vagy alakjával. Kezdetben a legfontosabb az egyszerűség és az öltözet szegénysége volt, nem pedig külső kinézete. De amikor az „Elfogadott Regula” meghatározza a testvéreknek, hogy ne ítéljék, és ne nézzék le azokat, „akiket lágy és színes ruhákba öltözködve látnak” (Rb 1,17), gyakorlatilag megmondja, hogy a testvérek ruhájának természetes anyagból kell lennie. A biográfusok és Szent Ferenc ereklyéi arról győznek meg, hogy a habitusok kereszt vagy „tau” alakúak voltak. A csuklya, amit megtalálunk az első leírásokban, valószínűleg kihegyesedett és hosszú volt, hasonló, mint a kapucinus testvéreknél. A szín és a forma mindhárom családnak ugyanaz volt a XVIII. század feléig.

Mivel nagyon nehéz volt ellátni elegendő mennyiségben anyaggal a testvéreket ugyanabból a színből és szövetből, ezért a Kisebb Testvérek és a Kapucinus Testvérek Konstitúciói meghatározták, hogy minden tartománynak legyen saját gyapjúfonoda, így legyen biztosítva a habitus uniformitása. (Az 1694-es Káptalan dokumentumait megvizsgálva ez derült ki).

A XVII. század második felében a Konventuális Minorita Testvéreknél (OFM Conv) megfigyelhető, hogy inkább a fekete szín jelenik meg akkor is, ha „az orbáni konstitúciók” idején, illetve még 1803-ban is a szürke habitus van előírva. Ez az előírás viszont eltűnik 1823-ban, amikor Napóleon megszüntette a szerzetesrendeket, és kötelezte a fekete habitust, mint az egyházmegyés papoknál. Ezt a fekete színt a minoriták megtartották a mai napig, viszont vannak tartományok, amelyek visszatértek az eredeti színhez, így a Magyar Minorita Tartomány is.

A Kisebb Testvéreknél (OFM) az átmenet a szürke színről a barnára Franciaországban kezdődött meg a XVIII. században, és kötelező lett az egész rendnek az 1895-ös Káptalani konstitúcióival, amikor XIII. Leó pápa egyesítette az obszerváns családokat. „A külső ruha színe hasonlítson a sötétbe illetve a vörösbe hajló gyapjú színéhez, amely olasz nyelven marrone, francia nyelven pedig marron”.

A Kapucinus Testvérek (OFM Cap), akik valamilyen módon a Kisebb Testvérek fejlődését követték, 1912-ben meghatározták, hogy a habitus gesztenye színű legyen, gyakorlatilag olyan, mint a Kisebb Testvéreknél, de mérsékelt, könnyű árnyalatokkal a világossárga felé. („… colorem debere esse castaneum: italice castagno, gallice marron, anglice chestnut, germanice kastanienbraun, hyspanice castano”).

Attól függetlenül, hogy a ferences családoknak vagy kongregációknak milyen a habitusuk színe vagy formája, ami megkülönbözteti a Katolikus Egyházon belül a többi szerzetesi rendektől, az a cingulum, vagy korda, amely általában fehér gyapjúból készül. Ferenc így akarta megvalósítani az evangéliumi küldetést: „Ne vigyetek magatokkal se … se övet” (Vö. Mt 10). Kezdetben nem volt meghatározott a csomó száma, ami arra szolgált, hogy megrövidítette a kordát, hogy az ne érje a földet. Később vált kötelezővé a három csomó, ami emlékeztet a három szerzetesi fogadalomra: engedelmesség, szegénység, tisztaság. Ami a lábbelit illeti, Szent Ferenc mindig mezítláb járt, az evangélium szerint: „ne hordjatok sarut…”. Csak az utolsó két évben, azért hogy elrejtse a vérző stigmákat, kellett hordania bőrből vagy posztóból készült cipőt, ami az Assisiben található relikviákban látható. A Regula nem határozza meg azt, hogy a testvérek mezítláb járjanak, vagy sarut hordjanak. Viszont azt előírja, hogy a testvérek használhatnak lábbelit szükség esetén. A saru, vagy szandál hordása gyorsan elterjedt a renden belül, ahogy lehet látni Giotto freskóin. Később, az 1400-as években, azok a testvérek, akik jobban meg akarták élni a Regulát (Obszervánsok) és remete életet éltek, egyfajta faszandált hordtak, és íme, miért voltak az Obszerváns testvérek zoccolanti-nak nevezve például Olaszországban. A közelmúltban, a konstitúciók meghatározták a szandál hordását a kisebb testvéreknek és a kapucinus testvéreknek, és a cipőt a konventuális (minorita) testvéreknek, de ezek a döntések eltűntek a II. Vatikáni Zsinat után, így nem furcsa látni minorita testvéreket szandálban és szakállal, kisebb testvéreket félcipővel, és szakáll nélküli kapucinus testvéreket. Elveszítvén az utolsó évszázadok ridegségét, saját magunknak kívánjuk most, hogy ne felejtsük el azt a lelkiséget, ami kezdetekben megvolt, amikor nem a forma és a szín volt fontos, hanem az anyag szegénysége és természetes színe, ami a hamuhoz és a földhöz hasonlított, az alázat és a bűnbánat jeleként.

Ami a formát illeti, napjainkban a kapucinus testvérek habitusa áll legközelebb Szent Ferenc eredeti habitusához.

Fordította: fr. Stefan Lacatusu
Eredeti címe: Tomás Gálves L’abito Francescano in Rivista di San Francesco patrono d’italia
miskolc.minorita.hu | 2014 © Minden jog fenntartva!
kövessen minket!
Miskolci Nagyboldogasszony Plébánia
3525 Miskolc
Hősök tere 5.
Email: minorita-miskolc@freemail.hu